Међународни дан школских библиотека
Међународни дан школских библиотека
У књигама спава искуство света
и ти га будиш читајући.
Књига као рани цвет процвета
када је узмеш и носиш кући.
Књига се радује кад је читаш,
она оживи у твојим очима.
Кроз књигу ходаш, размишљаш, питаш
као онај што ју је писао ноћима.
Књига уме да се смеје, да заболи,
да се поверава, да тајну крије.
Књига коју читаш баш тебе воли,
јер у полици као да је није.
Перо Зубац
Шта да напишем о књизи и о библиотеци што већ није написано? Нико не зна тако лепо да пише о књизи као песник или писац, а нико не додирује књигу као библиотекар, онако тихо и полако као што човек посеже за вечним стварима. Библиотекару је књига храна, судбина, задовољство, попут морa морнару, земљe сељаку, биљкe вртлару. Научник учи из књиге, цитира и одложи. За песника је књига само дело, ствара и заборавља. Учитељ из књиге црпи знање и преноси даље. Читалац чита и ужива, а библиотекар живи са књигом у светилишту која се зове библиотека и заједно удишу тај мистериозан мирис књига. Књиге су наши тихи, али стални пријатељи, саветници и учитељи. Читајмо свакодневно, не много, али са срашћу и пажњом. Читајте сваку реч, тражите трагове којима вас писац води кроз живот.Читајте, то je највећи људски дар, јер само човек чита. Немојте да читате да бисте се образовали, већ да бисте се духовно обогатили, да бисте живели много живота у свом животу. Читајући можемо да искусимо камен спотицања живота, рођење, смрт, моћ, пад, можемо открити смисао свог живота. Када се нађете у храму књига, погледајте око себе, упознајте се са атмосфером, чудом које можете пронаћи само у библиотеци, позајмите једну књигу и понесите те чари у свој дом.
Књига је и даље жива. Многи изуми, филм, радио, телевизија, рачунари, натерали су озбиљне облаке над књигу, али ни један од њих није могао да се надмеће са њом. Књига се с готово необјашњивом тврдоглавошћу није дала да је истисну из људског живота.
Добри пријатељи, добре књиге и чиста савест, то је идеалан живот. – Марк Твен
Библиотека наше школе помаже у стварању и развоју читалачке културе, подржава све облике доживотног учења.
Babits Mihály: RITMUS A KÖNYVRŐL
Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember -
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.
De jaj, a Cselekvés! jaj, a híres Élet!
Próbáltuk eléggé, láthattuk, mivé lett?
Csatatér a világ, s minden csuromvér lett,
mióta az Írást legyőzte az Élet.
És azt se mondjátok, hogy elég a könyv már,
hogy sok is az írás, s elborít e könyv-ár,
s alacsony lármával tellik ma a könyvtár,
ami volt szent kincsek csarnoka, és mentsvár!
Mert igen, a köny a legnagyobb kincs az életünkben és csarnoka és mentsvára a könyvtár, az hely melynek levegőjét belengi a könyvek érdekes és titogzatos illata. Mit írjak a könyvről vagy a könyvtárról ami már nincs leírva? Tud e valaki erről szebben írni egy költőtöl vagy írótol. Annyi szép mondat és mondás. Ajánlják, hogy olvassunk naponta, áhitattal, szenvedéllyel, figyelemmel.
Márai: ,, Soha ne olvassunk fitymálva, mellékesen, mint akit isteni lakomára hivtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben’’.
Olvassunk minden szót, hallgatódzunk, keressük a nyomokat melyel az író az élet sűrűjében vezet bennünket. Olvassunk nagylelkűen mert ez a legnagyobb emberi ajándék, mert csak az ember olvas. Ne azért olvassunk, hogy műveltek legyünk hanem , hogy lelkileg gazdagodjunk, hogy egy életen át sok életet leéljünk. Megtapasztaljuk az élet minden botlását, a születést, a halált, a hatalmat, a bukást, felfedezhetjük életünk értelmét.Mindenkit biztatunk, menjen el egy könyvtárba és ha már ott van nézzen szét, ismerkedjen a hangulattal, a csodával, amelyet csak egy könyvtárban találhat meg, vegyen ki egy könyvet és vigye haza otthonába a varázst.
A könyv él. Pedig a huszadik században számos találmány megszületésekor bejelentették halálát. A film, a rádió, a televízió, a számítógép és legutóbb az internet fekete felhőket kergetett a könyv fölé, ám egyik sem vehette fel vele igazán a versenyt. A könyv nem hagyta magát kiszorítani az emberi életben betöltött, szinte megmagyarázhatatlan makacssággal betöltött szerepköréből.
Hamvas Béla : ,,A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, parasztnak a föld, a kertésznek a növény. A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak eszköz: merít belőle és tovább adja; a közönséges embernek csak iparcikk: olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak az örök dolgokhoz nyúl”.
A mi iskolakönyvtárunk is küldetésével összhangban segíti az olvasáskultúra kialakítását, fejlesztését és támogatja az oktatás és tanulás élethosszig tartó folyamatának mindenféle formáját.
